Bohém napok

Már megint egy félévfordulót ünneplek ma, hejj de jó ez. "Látod, megint nem lett könnyebb a fíling itt maradt, és a könnyed hideg pára már csak az égen; London felett azt nézem. Azt az órát megvehettük volna, ráírhatnánk a képeslapokra, hogy szétszóródtunk…

Postolhatnék mindenfélét... sok zene, vers és mindenféle érzés kavarog vadul. 10 postra is futná... és annyira gejl lenne, mint egy egész török cukrászda.Boldog vagyok, szerelmes vagyok... éppmost, éppma... bár épptegnapis. A tegnapelőttről meg ne beszéljünk. Mindenkinek jár…

Imádom a szövegét... még mindig. És annyira tud ülni ütni.

Robert M. Pirsig után szabadon, mert nemcsak az igazságra érvényes... Furcsa, hogy az boldogság ott kopog az ajtódon, te meg kiszólsz: "Most kell jönnöd neked is, amikor a boldogságot keresem?" S mit tehet a boldogság, áll odébb. Furcsa.

Éjszaka a fülembe sugdossa, hogy milyen nagyon jó velem minden... én meg értetlenkedem, nem gondolhatod komolyan, annyiszor vagyok gonosz dög, annyiszor basztatlak... - mindezzel együtt, pont ezért... én meg mégjobban értetlenkedem.Reggel ülök az étkezőben, kócosan, kávéval,…

Pont fél éve. Keddi nap volt. Egy keddi éjszaka inkább. Nem szeretek rágondolni, de nem tudok nem rágondolni. Elmúlik valaha belőlem? Tudom mit tettem tavaly nyáron... őrültséget. Összeszedtem egy jó hosszú időre kitartó lelki nyomorúságot. Azóta sem tudom abbahagyni az…

El is felejtettem. Pedig  imponált nekem, nem is kicsit, egy pár dologgal vasárnap. Leborotválta a szakállát, ami kb. az idők kezdete óta megvan neki, mert ezt kértem születésnapomra. Eddig nem is tudtam, hogy jóképűnek tartom.Meg az is, ahogy kártyaparti közben angolul…

Szuperszónikus sebességgel peregnek maradék életem napjai. Hipp-hopp már csütörtök van. Hipp-hopp mindjárt harminckettő leszek. Nahát.Sokmindent akartam ide írni, sokmindenről, pölö a szombatról, ami gombás tojásról, egy remek barátról, dechatlonozásról, és kapcsolati…

Az egyik legfeleslegesebb szavunk... és nem jelent szart se.Tulajdonképpen igaza van valahol, de attól még nem kevésbé bántó, amit tett.Tulajdonképpen én meg a padlóhoz verhetném a seggem, olyan csudijó az életem, de nem teszem, és nemcsak azért mert aztán fájna, hanem, mert mindig…

Ma nem vagyok jól. Kívülálló vagyok, mert kívülre helyezem magam. Nincs kedvem szórakozni, mosolyogni, inni, tépni, elindulni, és legfőképp szeretni. Le fogok  szokni róla. De azért remélem ő jól szórakozik.

Tegnap este kiderült, hogy tényleg tud kobudozni. Előkapott egy ilyen páros fegyvert... sai, vagy mi és elkezdett hadonászni gyakorlatozni vele... ijesztő volt. És én meg is ijedtem.Fáraszt a fárasztó fahumora... főleg reggel. Deazért üldögélek a konyhában és rötyögök...…

Mára végképp eldőlt, hogy alapvetően nem hiszek a monogámiában...Kiváncsi voltam az ezzel kapcsolatos érzéseimre, mikor úgy tényleg megkapom a pofámba bele... és ahelyett, hogy a társadalmilag elfogadottabb módon bántana, inkább kiváncsivá tesz a dolog... persze ez sem ilyen…

Mivel már amúgy is nekiálltam ma este borozni phnb-vel, egy kedélyes beszélgetés közben... kicsit berúgtam miután hazament. A telefonbeszélgetés, ami eztán jött, sokkal több józanságot kívánt volna. Elmondta, hogy igen, emlékszik erre az őrült érzésre... egy…

Van kulcsom a szívéhez, az ágyékához, és a lakásához is... csak magamhoz nincs, amit odaadhatnék neki. Kívánom... mindig, szeretem is ...néha, de mégsem. Mi a baj velem? Egy jégszívű dög vagyok.

Gondolkodom, hogy mikor történhetett... mikor múlhatott el. Azt, hogy mikor hasított belém az érzés hiánya, tudom... tegnapelőtt. Tudom az okát is. A tisztelet... nem tisztelem már, mert nem tiszteli mások érzéseit... különös tekintettel az én érzéseimre... ilyen egyszerű.…

Na, ez érdekes. Most kaptam meg életem legfurább szerelmi vallomását... skypeon. Szerepelt benne az összes negatívum, amit el lehet rólam mondani... aztán egy "de mégis"... furák ezek a szívügyek. Nem tudom mit kezdjek velük... mármint a szívügyekkel... még a sajátjaimat…

- Ha szkeptikus vagy, az segít?- Ó, hogyne...- Mennyiben?- Tudok például okosan bólogatni utólag, hogy tudtam én...- És ettől jobb?- Hogyne. Alá is tudom támasztani... itt egy első randis párbeszéd:Szédületes a szöveg, szédületes a körítés, szédületesek a körülmények...…

Laca (akivel szakításunk lassan egy éves évfordulóját ünnepelhetjük) megkérdezte tegnap, hogy van-e kedvem csatlakozni, a mostanában oly divatos szakítási hullám résztvevői számára, nála szervezett, megtört szívek estéjéhez...hát perszehogy... alapítótag…

Hogy semmiképp ne lógjak ki a sorból... hátugye, sosem szoktam olyat... én is megfogadtam pár dolgot.Először is: Nem fogom keresni többé... kitörlöm a telefonomból, hogy kísértésbe se essek... sőt azt is igyekszem kitörölni, hogy ismertem valaha...Másodszor: ööö... nagyon…

Utálom, amilyen manipulatív tudok lenni... és akinek látnia kéne, az nem látja... bezzeg, aki jól tudja milyen vagyok, annál meg nem jön be... hiába keverem a lapokat... pontosan tudja mire megy ki... és bölcsen távoltartja magát. Egyívásúakkal kezdeni ezért nem annyira…