- Ha szkeptikus vagy, az segít?
- Ó, hogyne...
- Mennyiben?
- Tudok például okosan bólogatni utólag, hogy tudtam én...
- És ettől jobb?
- Hogyne. Alá is tudom támasztani... itt egy első randis párbeszéd:
Szédületes a szöveg, szédületes a körítés, szédületesek a körülmények... egyszóval ági szédül rendesen... amikor, pár pillanatra előkerül a józan esze:
- Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy te engem csak szédítesz...
- Az, hogy mit gondolsz, az a te bizniszed...
- Aha, igen... és azt gondolom, hogy valójában te egy lumpen vagy... és most épp engem szédítesz.
- Ha neked ez jó, akkor gondold ezt... mondom, nem az én bizniszem. (és vigyorog, kisfiúsan, vidáman... boldogan. meg néz a szemével, szerelmesen, kedvesen... boldogan)
nna és tényleg szédített.
- Ööö, mondd csak, ez nem ugyanaz a történet, amit már egy ideje mesélsz?
- De. És?
- Akkor ez mégsem segít...
- Dehogynem... most okosan bólogatok, hogy tudtam én...
