Reggel ülök az étkezőben, kócosan, kávéval, füstöl a szám... ő meg áll az ajtóban, indulásra készen és néz a szemével pár nagyon hosszú másodpercig... megkérem, hogy ne nézzen így -hogy így? - ilyen szerelmesen pölö... zavarba hoz. Na meg flusztrál is.
Gondolkodtam miért. Mert én nem tudok így? Vagy csak félek így?
vagy mert egyszer kértem már valakitől ugyanezt ... mert tudtam, hogy hazug szemek... és csak oktalan reményt ébresztenek.
