Mivel már amúgy is nekiálltam ma este borozni phnb-vel, egy kedélyes beszélgetés közben... kicsit berúgtam miután hazament. A telefonbeszélgetés, ami eztán jött, sokkal több józanságot kívánt volna.
Elmondta, hogy igen, emlékszik erre az őrült érzésre... egy régirégi gimnáziumi lány volt... és most újra ugyanezt, csak most irántam. Tudom miről beszél, én is éreztem már, máskor, máshol... mondom... és, hogy irigylem, persze azért nem, hogy pont énbelém, aki őbelé így, ennyire nem. Erre még ő vigasztal, hogy ne sírjak, fogom még érezni én is, máskor, máshol, másvalaki iránt... addig meg csak legyek az, aki... adjak azt, amit.
És most nem alszom, iszom, rágódom, hogy mivel bántanám kevésbé... mert nem közömbös. Ó, a francba, nem kértem, nem érdemlem, és nem értem hogyan hagyhattam idáig fajulni... megmosolyogtam, mert nem fogtam fel... hisz annyi mindent hall az ember... és én meg aztán mindent alaposan megfelezek, amit egy férfi mond. Azt hiszem tévedtem, és most becstelennek érzem magam.
