Bohém napok

Hmmés míg elvoltam, a pasim becsajozott... Végülis... mivel én képtelen voltam, azt mondani, hogy "szeretlek", keresett valakit, aki képes lesz... nem olyan könnyű szó ez ám... nehezen jön ki... de ha egyszer igen, akkor... nem mondhattam, mert nem éreztem azt, amit, akkor,…

Két ennyire egymásnakvaló bolondot rég láttam.Bandi és Anni voltak ma este nálam, és esküszöm durvábban nyomják azt a násztáncszerű izét, mint az ezügyben legképzetebb madárfajok. Ismerek ám elég sok ipari elmebeteget, de most én is csak pislogni tudtam... ja meg irigykedni egy…

A végén sosem az jön ki belőlem, amire számítok... én csak egy pontot szerettem volna tenni a végére, de...Találkoztunk ma... furcsa volt... semmi kínos feszengés... mintha csak tegnap lépett volna ki az ajtón utoljára... fesztelen beszélgetés, teázás... és újra őszinteség...…

Ez ma egy jó nap. C terv beindítva... végre eljutottam egy pszichiáterhez, aki diagnosztizálta a bajomat, amit eddig is tudtam magamról, csak ilyesmivel az ember nem szivesen néz szembe... bár miért is ne... egész sok jófej bipolárist ismerek. Úgyhogy most dilibogyók, aztán meg…

Néha még mindig úgy tudom magam érezni, mint egy drogos az elvonókúrája kellős közepén... mikor egy sarokban nyüszög, és párnát tömköd a szájába... és üvölt... és zokog. Hiányzik.óhogyafeneesnebelé... meg belém is... főleg belém

Szomjazom vakulok A jövő        porsivatagából ide                 szabaduló…

Nem is emlékszem mikor történt utoljára, hogy ennyit aludtam egyhuzamban... talán mikor beteg voltam. 12 órát húztam le... két megébredéssel... hihetetlen erejű álmokkal.A rég és közelmúlt mindenféle darabkái tűntek fel bennük.Kávézás közben rendezgetem őket a fejemben...…

Olyan ez, mint amikor egy kővel borzolod fel a nyugodt víztükröt... a koncentrikus körökben terjedő hullámok egyre kisebbek, de még sokáig tart mire végképp elhalnak... persze okozhatnának szökőárt is, ahogy egy pillangó szárnyának rebbenése is indíthat hurrikánt... bár ez a…

Valami megváltozott, de nem jöttem rá azonnal, hogy mi.Hetek óta nem érzek semmit, csak ürességet és fájdalmat... ezen nem sok érzés tudott áttörni... és már annyira megszoktam, hogy észre sem vettem, mikor elmúlt... valamikor tegnap vagy ma... az álom és ébrenlét határán.A…

Igazából nevetséges ez az egész... illetve, ha nem is nevetséges... engem valahogy, mégis nevetésre ingerel... hát nevetek.

No, hát ez érdekes volt...Délelőtt én próbáltam rávenni valakit, hogy felejtsen el...este meg, engem próbált rávenni valaki, hogy felejtsem el....A sikerességi rátáról még nincs tudomásom...Utálom ezeket a játszmákat, ahol mindenki csak eljátsza az előre kijelölt szerepeket,…

nem vagyok elég szegény. Még nincs bennem elég csend ahhoz, hogy ne vitatnám a vitathatatlant: még van szavam. Nyomorultan, tériszonyban, könyörögve a semmitsemtudásért, még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit, Veszendőt a Veszendő/Fodor Ákos: Még mindíg/

Egy kicsit visszaestem ebbe a betegségbe... de mégis jobban vagyok mint augusztus közepe óta bármikor.Tegnap délután kettőkor lefeküdtem, és leszámítva azt a másfél órát, amit teázva töltöttem, gyakorlatilag reggelig aludtam folyamatosan.A szorongó pánikom, az álmatlanságom…

van ebben valami álomszerű...este 8-kor letenni a munkát Budapesten... és 11-kor már Pécs belvárosában sétálni kézenfogva, fülig szerelmesen, valakivel akit fél órája láttál életedben először...... érezni a gyomorszájon vágó bizonyosságot... ... és érezni, hogy a másik is…

Egy ideje azon dolgoztam, hogy ledöntsem a falakat, amiket magam köré és magamban építettem, az évek során... és most, hogy már csak egy halom romon csücsülök, újra felépíteném inkább. Mélyrepülésben vagyok... és nem biztos, hogy épp ezt kéne hallgatnom... ... But it was…

Kérgesedik a szív... minden újabb heggel kicsit lassabban, kicsit gyengébben ver...Mondjuk nem is tudom, hogy mit reméltem... tényleg... annyira meseszerű volt, annyira olyan mint egy álom, hogy nem is lehetett valóság.Csakhogy én, ostoba, meg hiszek a mesékben... no mindegy

Mikor az operában ülök, és felcsendül a nyitány első taktusa, valami gyönyörű ígéretét hordozza, és ettől egész testemben tudok libabőrös lenni.Szeretem a dolgok kezdetét, telis-tele újjongó lehetnékkel... Az már egy másik kérdés, hogy mit is szoktam tenni…

Dá: (felvázolja a problémát)Szb: Nem értem, hol itt a probléma?Zsü: Én sem.Dá: (megpróbálja megmagyarázni...)Szb: Én még mindig nem értem.Zsü: Én semDá: (és még mindig megpróbálja...)Szb: Boldognak látszol... Zsü, te érted, amit mond? Zsü: Nem. Ági neked tényleg nagyon…