Mára végképp eldőlt, hogy alapvetően nem hiszek a monogámiában...
Kiváncsi voltam az ezzel kapcsolatos érzéseimre, mikor úgy tényleg megkapom a pofámba bele... és ahelyett, hogy a társadalmilag elfogadottabb módon bántana, inkább kiváncsivá tesz a dolog... persze ez sem ilyen fekete-fehér, ahogy minden dolog a színek ezer árnyalatát tartalmazza inkább, de az érzések bennem nem hasonlítanak a féltékenységre... inkább csak a kívülállás a zavaró benne... hogy kimaradtam valamiből, ami Ő. Kiveszett belőlem a birtoklási vágy... és nem mondom, hogy nem örülök ennek, mert az inkább a hatalomról, mint a szeretetről szól.
Nem vagyunk vadludak, no.... inkább kacsák.
