Bohém napok

Ma este Jack születésnapja szolgáltatta a remek apropót a berúgásra... éshátugye ki vagyok én, hogy kihagyjak bármiféle apropót... berúgtam. Megint többet és hangosabban beszéltem, mint szerettem volna, és megint adódott némi problémám a tájékozódás terén. Azt gondoltam,…

Van kulcsom a szívéhez, az ágyékához, és a lakásához is... csak magamhoz nincs, amit odaadhatnék neki. Kívánom... mindig, szeretem is ...néha, de mégsem. Mi a baj velem? Egy jégszívű dög vagyok.

Van nekem gyönyörűtestü szeretőm, aki mikor félmólésan, jéggé fagyva megérkezem, felmelegít... és nem bánja a füstízű csókokat... reggel pedig, miközben gyermekével játsza a mindennapos kis harcát a felöltözésért, időt szakít azért, hogy ágyba hozza nekem a kávét,…

Ezen a hétvégén nem sikerült egy éjszakát sem itthon töltenem... és ugyanott sem két egymást követőt. A nappalokat főleg szociálizációval töltöttem, úgymint közös főzés, evés, miegyéb, az éjszakákat meg hát... miegyébbel. Utálom ezt mondani, de…

Gz: -Nem szeretném ha ilyen egysíkú lenne a kapcsolatunk.Dá: -Ha a horizontálisra gondolsz, mint síkra, akkor nekem az nagyon megfelel.Gz: -Hát végülis... szoktuk csinálni előlről, hátulról, oldalról... az már három sík...Dá: -Na látod! A három sík az pedig már tér...…

hmm, jó ma beleszagolni a levegőbe... jó ma élni.

Késő novembert játszik ma a város... bennem meg tavaszt játszanak a kergetőző hormonok.

Merőben szokatlan, és szinte elfelejtett érzés az a mardosó éhség, amit tegnap óta érzek. Ma olyat tettem, amit évek óta nem... reggeliztem... aztán persze ebédeltem, vacsoráztam és sütiztem is. Azt hiszem muszáj leszek pár plussz kilométert tekerni ezentúl minden nap.

Imádom ám mikor dudálva mutogat az autós, hogy vajh miért nem a bicikliutat használom. Annyira szívesen elmagyaráznám ilyenkor, hogy "azért nem, bazzeg, mert tavaly kétszer ütöttek el a Tatai úton... mert úgy rongyoltok ki a kocsikihajtókon hússzal a bringasávra, mintha…

És, hogy miért pont ez? Mert jókedvem van, és mert végre mosolygó nosztalgiával tudok visszagondolni arra a nagyon őrült nyári csajra... azon a szerpentinen. Igen, akkor voltam a legboldogabb... egy ford volánjánál, egy szerpentinen, egy késő nyári, esős délelőttön... minden ami…

Több hét agónia után a reboot kicsit nehézkes. Elpuhultam. Mivel elég keveset ültem bringán ezalatt, a tegnapi 25 km eléggé megviselt. Minden izmomat külön érzem a combomban és a fenekemben, a térdem is kikészült... a bringa meg nem suhan úgy, ahogy szeretném... csiga vagyok és…

Most akkor ez tényleg így működik? Mármint amikor beüt végre az antidepresszáns. Lefekszik még depressziósan, mint akinek semennyi alvás nem elég, akinek semmihez nincs igazán kedve, ereje (jah, hát két hete pont egy szalmaszálat sem tettem itthon keresztbe... szalad a lakás,…

Okosan elölhagytam este a bringámat... reggel úgyis azzal megyek, csak arra nem gondoltam, hogy -mint váratlan tereptárgyba- az első dolgom lesz beverni a lábam a pedálba. Alaposan. Au. Pedig pontosan tudom, hogy milyen rosszul koordinálok reggel... csak kóválygok a kávém előtt.…

Mindig utáltam a telet, pedig megvan a maga varázsa. Tegnap kora este a Széchényiben úszni például egészen nagyon varázslatos volt. Még a hidegvizes medence is kellemesen langyos... gomolyog a gőz... meg úgy az egész... fényes holdsarló alatt élvezni a mozdulatok megnyugtató…

Azt hiszem, a kicsit keserű elmúláshoz illene zenét is rendelnem...és hát szerintem ez lehetne a himnusza... a zene... meg a szöveg... ah nagyot üt

Gondolkodom, hogy mikor történhetett... mikor múlhatott el. Azt, hogy mikor hasított belém az érzés hiánya, tudom... tegnapelőtt. Tudom az okát is. A tisztelet... nem tisztelem már, mert nem tiszteli mások érzéseit... különös tekintettel az én érzéseimre... ilyen egyszerű.…

Na, ez érdekes. Most kaptam meg életem legfurább szerelmi vallomását... skypeon. Szerepelt benne az összes negatívum, amit el lehet rólam mondani... aztán egy "de mégis"... furák ezek a szívügyek. Nem tudom mit kezdjek velük... mármint a szívügyekkel... még a sajátjaimat…

Muszáj azért rávennem magam néha egy görbe estére...Tegnap Bercivel, Madzaggal és Marcoval vertük a blattot a castroban. Alkalmam nyílt gyakorolni a társalgási angolt, különös tekintettel a káromkodásokra, mivel Marco amerikai*, az orosz kártyajáték meg, amit játszottunk…

Morfondírozok, egyre csak. Most akkor ezentúl tényleg ez lesz? Mikor kihevertem a szilvesztert, behúztam a kéziféket... még elvartam pár szálat, aztán takarékra tettem magam. Járok már dolgozni, de ha tehetem ezen kívül nem mozdulok ki. Sokat vagyok itthon...sokat vagyok…