Bohém napok

Nyugtalanító álmaim vannak... a bosszantó, hogy még csak nem is emlékszem, hogy pontosan mik... csak a felborzolt idegekkel ébredés, keresztben fekve az ágyon, átizzadt ágyneműben... az érzés, hogy menekülnék... a reménytelenség, hogy nem tudok sem elfutni, sem…

Holnaptól újra dolgozom... rohadt nagy kedvem van. Főleg most, hogy engem is elkapott ez a fránya vírus... a légcsövem csak egy fájdalmas nyűg... szívesen abbahagynám a lélegzést... végülis csak az első öt perc nehéz.

A hétvége meg remek volt. A szex, gourmet, alvás, baráti találkozók és a jóleső csendes magány pont megfelelő arányú keveréke... hamar elment.Visszatértem a szokásos napi egy könyv átlagomhoz... amit azért könyvelek el a javulás jeleként, mert tavaly február óta egyet sem…

Nem is tudom van-e annál kínosabb, mikor igazán randán bánsz valakivel... aztán felvállalod, hordóból öntöd a fejedre a hamut... a szenvedő alany pedig ahelyett, hogy utálna, nagyvonalúan legyint. No de sebaj, úgyis ráfér egy kis alázat a nagy arcomra.

Ocsmányul viselkedtem egy helyzetben... és mentségem sincs rá... Dosztojevszkij azt mondja:Tulajdon hitványságunk és gyengeségünk tudatában, a szégyennek van egy olyan határa, amelynél tovább már nem mehet az ember, és amelynél már éppen szégyenében kezd érezni valami óriási…

Ha már ilyen termékeny vagyok ma...Mi még a hír, lássuk csak. Az ünnepek közti magassarkúban tipegést, végre újra két kerékre cseréltem ma... ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy kurrrva hideg van... (mondjuk nekem még így is sikerült túlöltöznöm, és megizzadnom)A kövér…

- Ha szkeptikus vagy, az segít?- Ó, hogyne...- Mennyiben?- Tudok például okosan bólogatni utólag, hogy tudtam én...- És ettől jobb?- Hogyne. Alá is tudom támasztani... itt egy első randis párbeszéd:Szédületes a szöveg, szédületes a körítés, szédületesek a körülmények...…

Laca (akivel szakításunk lassan egy éves évfordulóját ünnepelhetjük) megkérdezte tegnap, hogy van-e kedvem csatlakozni, a mostanában oly divatos szakítási hullám résztvevői számára, nála szervezett, megtört szívek estéjéhez...hát perszehogy... alapítótag…

Hogy semmiképp ne lógjak ki a sorból... hátugye, sosem szoktam olyat... én is megfogadtam pár dolgot.Először is: Nem fogom keresni többé... kitörlöm a telefonomból, hogy kísértésbe se essek... sőt azt is igyekszem kitörölni, hogy ismertem valaha...Másodszor: ööö... nagyon…

Megcsípett valamiféle eltévedt cecelégy... semmi kétség. Más magyarázat elképzelhetetlen. Mióta hazajöttem, azóta csak alszom, olvasok, alszom, eszem, alszom... na jó, néha azért felébredek... tegnapelőtt Gz kedvéért... tegnap meg M-mel kellett curryt ennem, aztán…

Utálom, amilyen manipulatív tudok lenni... és akinek látnia kéne, az nem látja... bezzeg, aki jól tudja milyen vagyok, annál meg nem jön be... hiába keverem a lapokat... pontosan tudja mire megy ki... és bölcsen távoltartja magát. Egyívásúakkal kezdeni ezért nem annyira…

Hmmés míg elvoltam, a pasim becsajozott... Végülis... mivel én képtelen voltam, azt mondani, hogy "szeretlek", keresett valakit, aki képes lesz... nem olyan könnyű szó ez ám... nehezen jön ki... de ha egyszer igen, akkor... nem mondhattam, mert nem éreztem azt, amit, akkor,…

Szeretem a délvidéket. Szép volt már a vonatút is lefelé... itt még nem volt hó, de odalent, már ezüst erdők és hóval borított mezők köszöntek akkor is... szarvasok, sólymok... körözők és ágvégen gubbasztók. Érkezés után séta a zuhogó hóban... alkalmatlan…

Szétkészültem. Mindent megtettem az ügy érdekében egyébként... több mint 24 órára sikerült kikapcsolnom kognitív funkcióim egy jó részét, és belemerülni egy másféle tudatállapotba. Most józanodom... dirib-darabokból újra összerakom... magam... meg az elmúlt két napot.