Ezen a hétvégén nem sikerült egy éjszakát sem itthon töltenem... és ugyanott sem két egymást követőt. A nappalokat főleg szociálizációval töltöttem, úgymint közös főzés, evés, miegyéb, az éjszakákat meg hát... miegyébbel. Utálom ezt mondani, de elfáradtam.
Gondoltam is ma, hogy munka után, este nyolckor már nem indulok el Bandiékkal találkozni, mert jó lenne már itthon... de valahogy nem bírtam ellenállni sem a pár pohár bor ígéretének (mi másra jó az ember névnapja, ha nem arra, hogy apropót szolgáltasson az ivásra... ezenkívül vérfaszság sztem), sem a remek időben bringázásnak... szumma szummárom csak eltekertem a Tandembe, no.
