Mindig utáltam a telet, pedig megvan a maga varázsa. Tegnap kora este a Széchényiben úszni például egészen nagyon varázslatos volt. Még a hidegvizes medence is kellemesen langyos... gomolyog a gőz... meg úgy az egész... fényes holdsarló alatt élvezni a mozdulatok megnyugtató monotóniáját, miközben lassan kigyúlnak feletted a csillagok.
Gz már a kijáratnál vár... eltekerünk vacsorázni, indiait, a változatosság kedvéért... a Bombay Expressben a samosa kitűnő, mint mindig... teli hassal hazatekerni kicsit nehéz, de ráérős, mint mindig... tiszta idő, száraz aszfalt... kell még valami a boldogsághoz? És most... kialvatlan... de majdnem boldog... legalábbis rémségesen elégedett.