A végén sosem az jön ki belőlem, amire számítok... én csak egy pontot szerettem volna tenni a végére, de...
Találkoztunk ma... furcsa volt... semmi kínos feszengés... mintha csak tegnap lépett volna ki az ajtón utoljára... fesztelen beszélgetés, teázás... és újra őszinteség... végülis tét nélkül könnyebb.
Most már tényleg kezdek hinni benne, hogy tényleg vannak emberek, akik között akkor is van valami karmikus kapcsolat, ha ez minden szempontból lehetetlen egyébként... például földrajzilag, vagy mert a múltunkba vagyunk börtönözve... és valahová elhánytuk azt a fránya kulcsot.
A válaszomat végülis megkaptam... csak a szemébe kellett néznem... szóval akár tovább is léphetek... már nem bántanak tovább a kauzalitások... vagy vehetem lazán, most már az is menni fog... egyszerűen nem értem néha magam... sosem hittem, hogy képes leszek arra, hogy csak adni vágyjak, elvárások nélkül.
csakhogy ez pont két ponttal jelent többet, mint amire eredetileg gondoltam... node sebaj
végülis mi bajom lehet...
