Szeretem a délvidéket. Szép volt már a vonatút is lefelé... itt még nem volt hó, de odalent, már ezüst erdők és hóval borított mezők köszöntek akkor is... szarvasok, sólymok... körözők és ágvégen gubbasztók.
Érkezés után séta a zuhogó hóban... alkalmatlan cipőben... teázás maulnál... aztán elkezdtem a titrálást... sikerült folyamatosan tartani a szintet tegnap estig. Malacevés, társasjátékozás (na ez komoly kihívás volt, abban az állapotban), himnuszéneklés tv nélkül, lent egy borospincében... 2002-es oportó, pezsgő helyett. 2008 első sétája... hóban fürdés... a már 40 centi puha érintetlen lepel, ameddig a szem ellát... eldőlhetsz, befogad. Táncolás, torzulás... és ismét magamat adtam... valahogy úgy kezdtem az évet, hogy le se tagadhatom, hogy milyen életformát szánok magamnak az új évre.
Parasztreggeli, malacsült lekvároskenyérrel... evési roham. Utána Harkány... kénesszagú forró vízben nyakig... sűrű pára, hó hull közben a fejünkre... idill. Aztán a csúszkálás a havas utakon, nyári gumikkal, a szétkészült sofőr mögött...
szeretem a délvidéket... olyannyira, hogy otthagytam a lankák között a tavalyi évemet... meg a szívem egy darabkáját is... sokmindent... hmm... átkozott nagyvonalúság.
lent délen
2008.01.02. 13:04 dá
Szólj hozzá!
Címkék: ego barátok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://danaidak.blog.hu/api/trackback/id/tr54281945
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
