Nah, ma ez is megvolt. Kb. tizenöt éve esedékes volt.
Bármekkora a pofám, és bármekkora szükségem lett volna rá, még sosem mertem bemenni egybe sem. Hülye-e vagyok? Hát ja. Mindig rácsodálkozom, hogy mennyire mélyen tudnak gyökerezni a gátlások, még akkor is, ha a felszínen nyomuk sincs.
Most sem mentem volna, ha egy jótét lélek, nem fog kézen, és visz el.
És hát nem is volt olyan szörnyű... az első tíz perc után, amit rákvörös fejjel töltöttem. Ezen aklimatizációs szakasz után már ment a vigyorogva nézelődés is... mint zsidónak az üres boltban, jah :)