Pont mondta ma a pszichológusom délelőtt, hogy nem is vagyok annyira defektes... legalábbis a személyiségtesztem szerint.

Viszont a bringám már megint az volt. Nem értem hogyan csinálom. Megint megpróbáltam megmenteni magam... és megint nem sikerült (ezzel végre lehetőséget adtam Csipinek, hogy bizonyíthassa, mennyire lovag, amit ő készséggel megtett) mert persze megint feleslegesen foltoztam (értsd. lettem nyakig koszos-olajos), mert mikor megpróbáltuk üzemi nyomásra fújni, majd levenni a pumpát, akkor a túlságosan meglazított szeleptűt is sikerült kilőni... föld körüli pályára valószínűleg... mindenesetre meg nem lett. Fasza.

Akkor keressünk bringaszervízt... nézzünk esdeklőn, hogy nekünk ez mennyire nagyon fontos-sürgős... majd hallgassuk végig a szervízes anyázását, hogy ferde a villa és nem akar bemenni a kerék...
Aztán rakjuk meg a nyugatitól káposztásig a Váci utat fél órán belül, hogy kivörösödve érkezzünk fél órás késéssel. Ez a mai nap receptje. Kicsit fárasztóra sikerült.