Mindig akkor biciklizem, mikor jól esik. Mostanában rendeszeresen elázom. Volt olyan is, hogy a nap egyetlen 5 perces zuhéját fogtam ki. Persze azért annyira nem bánom, különben miről írogatnék itt.
Arról, hogy boldog vagyok nehéz bármit írni. Tiszta szürreál. Nincs min nyígnom, illetve, ha lenne is, azt sem tudom most komolyan csinálni. Egy nyáltenger az életem, tíz centivel a föld felett, és ráadásul még agyam sincs... folydogál kifelé a fülemen. Gáz. Sokkal jobban el tudnám hinni, hogy ez a valóság, ha valami szar is lenne a palacsintában, nem csak geil töltelék. De nincs... én meg álmodok tovább... és közben remélem, hogy nem csak egy álom... vagy ha mégis, akkor nem szeretnék felébredni egy idegi még....
mondjuk úgy egy száz évig.
