Arra ébredek, hogy havazik... de már egy jó ideje, mert vastag hóréteg ül mindenen. Nem láttam 20-30 centis havat az elmúlt 6 évben mióta ebben az országban élek. Keko szertelen izgalma rám is átragad. Dobáljuk a hógolyókat, túrjuk a havat a lapáttal.
Teljesen elvarázsolódtam ma. Ez a váratlan fehérség és a letompult zajoktól még csendesebb vasárnap elvarázsolt és egy másik világba repített. Egy olyanba, ahol nem számítanak többé a nagyon sürgősnek gondolt teendőim, hanem csak sodródás, rácsodálkozás van.
Délután órákig tapostuk a lábközépig érő szűz havat a falu határában, ebben a hófehér álomvilágban Kekoval, RG-vel és gyerekeivel. Szarvas csorda... az apróra zsugorodott gyerekek a távolban egy nagy szántóföld közepén... nehéz megmondani milyen messze vannak, mert nincs határvonal az ég és a föld között... és a hó csak hull, mi fújuk a füstöt RG-vel a szánkókon kuporogva az erdőszélen... telefonon beszél, de nem bánom, nincs kedvem beszélni. Időtlenség van.
Persze azért hazajöttünk mielőtt alkonyodott. Visszafele pont úgy éreztük magunkat, mint egy sarki kutatócsapat. Feltettem a curryt főni és leültünk zöld teát inni Kekoval... mártogatjuk a karácsony illatú mézeskalácsot, de csak hogy felmelegedjünk és kimehessünk hóembert építeni este.
Holnap hószünet lesz, csak, hogy folytatódhasson ez az álom... aztán este Mariah Carey koncert Csipivel.
Majd ébresszetek fel, ha már túl régóta álmodok.
