Érzem, ahogy lassan helyrebillenek... még mindig nem hiszek a pharmakológiában, de hat hit nélkül is... és ez a lényeg. Jó, ahogy a minden mindegy érzés helyét lassan átveszi, a majd lesz valahogy könnyed derűje. Boldogság. Mert mi a boldogság...
A boldogság... hogy ma két macskával az ágyamban ébredtem (peach a szokott helyén rajtam trónolt... wisp hozzám gömbölyödve aludt)...
hogy nem úgy ébredek, hogy nincs miért felkelnem...
hogy ma gz-vel befejezzük a szekrényem tapétázását és rámbízza a hajvágását...
hogy haladok az antik képkeret restaulálásával, amit Reának szánok karácsonyra...
A boldogság, ahogy az üresség helyét lassan újra átveszik az érzések... mégha fájdalmasak kicsit, akkor is... mégha sírni kell kicsit akkor is.
A boldogság egy nem várt levél, egy váratlan telefonhívás, egy vacsora valakivel, amire nem számítasz... egy nemvárt ölelés... vallomás... csók... egy kedves bók... az öröm az arcán annak, akinek ajándékot adsz... egy felhőtlenül boldog éjszaka fakuló emléke.
Az élet mégiscsak jó dolog... egyszer majd belehalunk mind... de addig is... élni kell, mert élni jó.
