Ma áprilist játszott az ősz... verőfényes volt a napsütés a margitszigeten.
Meg különben is... azt hiszem meg fogom szeretni ezt a futás dolgot... lehet közben zenét hallgatni, nézelődni... hmm az őszi lombok színorgiája, a duna sodrása, a madarak röpte, az előtted futók ritmusa...
Mindig azt gondoltam, hogy a futás egy unalmas sport, de mostanában a legjobb gondolataim pont futás közben támadtak. Nagyon jól kikapcsolja az ember agyának azt a részét, ami a szorongásokat gyártja.
Ma már 4 km-t sikerült futni... legközelebb végigfutom.
Mondjuk azt nem értem, hogy miért a margitszigetre járok futni, és budára úszni, mikor itt a liget és a széchenyi fürdő. (Nem mintha baj lenne... így legalább a napi tekerésdózisom is megvan, a szabim alatt is, ami kb.30 km) Azt hiszem csordaállat vagyok... és a csordámmal tartok. Tényleg valami csapatsportba kéne kezdenem.
Voltam ma csillárt nézni... miért van az, hogy semmi hasonlót sem láttam, mint amit elképzeltem? Vad a fantáziám
Na megyek úszni... ilyen ez a sportnap... nem ráérős
