Annyira tud fájni, ahogy minden hétköznap elvesz valamit abból, amitől annyira jó társak vagyunk.
Ezen az sem segít, hogy még mindig szerelemmel szeretem... ahogy ő is engem. Az elmúlt 3 év egyszerűen egy pokoljárás volt... és bár igaz, hogy most kicsit könnyebb lett minden, de még mindig minden nap megszakad egymásért a szívünk.
Utálom elnézni, ahogy minden nap be kell mennie egy munkahelyre, amit gyűlöl... és ugye én sem azt csinálom, amihez értek.
Ez most nagyon betalált:
vannak vidékek ahol a szerelem
akár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól őszig őrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de ídőt-jelző mint arcunkon a ránc
vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás
vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad
