Ma már körülbelül a 40. kmen vagyok túl biciklin, és még hol a nap vége. Azért érzem szükségét, hogy ezt most itt leírjam, mert egész konkrétan egy hősnek (ill. hősnőnek mégilletvébb heroine-nek) érzem magam. Mondjuk az érzéshez hozzájárul azért a puska is a vállamon, és a vele való szükséges pózolás, de főleg az a tény, hogy túléltem a feltekerést a zugligetin. Nagyon rossz vagyok ebben a felfelé tekerésben. Az első alkalom, hogy kibírtam anélkül, hogy toltam volna egy darabon. Szóval egy hős vagyok, és mégcsak bele sem haltam.
Csak majdnem.
hegymenet
2008.04.10. 19:51 dá
Szólj hozzá!
Címkék: ego bicikli agyament
A bejegyzés trackback címe:
https://danaidak.blog.hu/api/trackback/id/tr78420255
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
