Valamikor a szombati nap folyamán érlelődött meg bennem a gondolat (nem tudom akkor-e, mikor nyílt szexuális ajánlatot tettünk egymásnak egy számomra félig idegennel, egy ebédlőasztalnál... vagy, amikor egész éjjel hánytam és az este végén gondolkodtam), hogy elérkeztem a mélyponthoz. Innen már csak egyfelé vezet út.... hogy merre az döntés kérdése. Gerincvelőből élni már unok, szívből élni még félek.... marad hát az agy. A tudatos döntések, az elvek és kötelességek által kikövezett út.

Tehát...

Azóta sem ittam egy kortyot sem (ami a múlt hetem fényében nagy hőstett), szedem a gyógyszerem rendesen, nem keresem a lehetőséget a bulikra... de a lájtosakra azért elmegyek... majd teázom, vagy ilyesmi. Tudom, tudom, übergáz. De most ez lesz.