Megtréfáltam magam tegnap rendesen. Késve indultam Macsi tortájáért a Daubnerbe... 20 perccel zárás előtt léptem ki az ajtón. Szép eredménynek gondolom magamtól, hogy zuglóból az a 9 km a Szépvölgyi útig 19:01-ig megvolt, úgy, hogy kb. annyi a helyismeretem budán, mint Amundsennek a trópusokon. Pesti lány vagyok, no. Csináltam ám útvonaltervet is, meg minden, de a Frankel León menni csak addig tűnt jó ötletnek egy versenybringán, amíg meg nem láttam. A legótvarabb macskakő a városban... a villamossínköz meg szintén dirib darabokból, de mindegy, már nincs más lehetőség, most már így kell megoldani. Megoldottam. A km órám tanulsága szerint az átlagsebességem 21,8 volt, ami (ha beleszámítjuk a hidat, az emelkedőket, a forgalmat, és a kikerülhetetlen piros lámpákat)  szerintem akkor is szép eredmény, ha nem rólam van szó.

Kár, hogy ez volt az utolsó egyéni csúcs, amit ezzel az órával mérni tudtam...
Mikor visszafele tekertem, és próbáltam nem nagyon bénázni két táskával magamon (az egyik a vállra vethető macskaszállító táska, amit az egyetlen alkalmas cuccnak véltem egy torta biciklin való szállítására... megjegyzem, nem volt annyira alkalmas... legalábbis a torta nem szerette nagyon), levertem a kormányról, de csak két sarokkal később vettem észre. Mire megtaláltam, már átment rajta minimum két busz.
Nos, béke poraira. (hüphüp)