Volt egy program ma este, ami kútba esett... nem lepődtem meg túlságosan, mert nem is számítottam rá igazán... de a mód, ahogy ez közölve lett, azért kicsit fájt.
Tudom, hogy ostobaság tiszteletet várnom... de én alapvetően törődök más emberek érzéseivel, és nehezen viselem, ha mások nem így járnak el velem szemben. Mindegy.

Tehát, a ma esti program a következő:
Itt ülök az ölemben egy nagy tál marhacurryvel és kókuszos rizzsel, hörpölök egy pohár rosét...

ezenkívül időnként körbejárom a lakást és bevilágítok a biciklilámpámmal a legeldugottab zugokba, hogy megtaláljam új macsekomat, a teknőctarkát... mindig a legszűkebb helyen érdemes kezdenem... úgy vettem észre.
Időnként összefutok peach-el is, aki nem áll velem szóba, viszont cserébe szemrehányón néz felém... szép heteknek nézek elébe macskaügyben, úgy látom. Új macsek, még névtelen... majd rakok fel róla képet és várom az ötleteket.

Asszem mindjárt előkaparom azért (épp az ágy mögött van), és hülyére simogatom, amíg szép lassan berúgok. Na ez egy jó program.