A mai napom oltári nagy szopás volt... és akkor még finoman fogalmaztam.
Kezdjük ott, hogy reggel a főnököm telefonjára ébredtem, aki nem tudom miért, de mindig reggel nyolc előtt képes csak felhívni. Kitalált nekem még plusszprogramot az egyébként is zsúfolt koradélutánomra. Aztán a munkában, ahol a múlt heti szabadságnak az volt a böjtje, hogy ma mindenki odagyűlt, aki élt és mozgott... egy pisilésre sem volt időm este fél hétig.
Aztán hazafelé elsőkerék defekt... esőben, mindentől távol, a nagy semmi közepén, ahol egy rendes fényű utcai lámpa sincs, hét fokban, mikor épp csak annyi ruha van rajtam, hogy tekerve ne fagyjak szarrá... (mert különben meg az izzadás miatt fáznék) álljak neki belsőt cserélni... na nem, ezt nem. Inkább fújtam kilométerenként a kereket... hazagurultam, de így megint nem jutottam el a gödörklubba, hogy megtudjam megtalálták-e a kendőm. Végre itthon... előszobalámpa felkattint... égő kiég.
Aztán felhív még a bátyám, hogy anyám ki van készülve... mit ad isten, ennek is pont én vagyok az oka.
Eztmostmárténylegnemhiszemel. Ilyen nap nincs...
Na jó, igazából jó is került a serpenyőbe... mert a dolgok általában azért kiegyenlítődnek...
Amikor észrevettem a defektet, és egy kis időt eltöltöttem a kerék átvizsgálásával (közben bátyámnak magyaráztam telefonon (a headsett egy csuda dolog ám), hogy hogyan főzze meg a legcsudálatosabb babfőzeléket, ami tellik tőlem), amikor megállt egy autó és kiszállt belőle az egyik legjobbképűbb srác, akit valaha láttam (még hosszú haja is volt, ami külön a gyengém), és megkérdezte, hogy segíthet-e... mer egyébként ő is biciklis, csak most autóval, és bármelyik irányba elvisz a legközelebbi benzinkútig, ha gondolom... de persze a hülye, büszke picsa köszönettel nem fogadta el (bár utólag bánja nagyon ), ehelyett meggyőzte az álompasit, hogy mindene van a belsőcseréhez... és ő, miután minden alkatrészre külön rákérdezett, vigyorogva továbbállt... én meg anyázva fújtam tovább a kerekem, és mantráztam, hogy... ági, te milyen hülye picsa vagy.
Az égő meg... nem az első volt mostanában... a múlt héten vagy három égett ki, ezért pont ma vettem... szerencsére pont eggyel többet, mint kellett volna.
Rea bablevese meg (és nem utolsósorban a beszélgetés vele) végképp helyrebillentette a lelkiegyensúlyomat...
No, most már lássuk azt a beteg kereket, oszt gyógyítsuk meg :)
