Még mindig felriadok éjszakánként...
de ez már nem az álmatlanság... egyszerűen csak felkavaróak az álmaim... nem rosszak, csak erősek.
Plasztikusak, színesek, szinte megfoghatóak... még szagosak is. (Az a fura, hogy akkor a legszebbek, mikor semmilyen befolyásoltság alatt nem állok, mikor lefekszem. Még egy érv az alkohol és a dilibogyók ellen.)
El tudnám viselni, ha így maradna... szeretek álmodni.
Jó úgy ébredni reggel, hogy nem azért nincs kedved felkelni, mert úgy érzed nincs miért (mondjuk ez már évek óta nem nagyon fordul velem elő), hanem mert olyan jóóó volt az az álom... és kiváncsi vagyok a végére...
elvégre erre való a snooze gomb az órán
rb: csodás álmok jönnek...
2007.10.26. 22:46 dá
Szólj hozzá!
Címkék: álom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://danaidak.blog.hu/api/trackback/id/tr39248594
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
