A szufléban egyébként az az érdekes, hogy majdnem pont egy hónapja készülök megcsinálni... elég szimbolikusan működöm... hogy pont tegnap támadt kedvem sütni... és nem másnak, csak magamnak.
Eh, a tegnapi nap egyébként is sok szempontból volt szürreális.
Kezdve már a délelőttel... aztán az a fura mosoly, ahogy apukám nézett rám, mikor meglátogattam... mintha látna valamit, amit én nem...
-megváltoztál, mondta... úgy nézett rám, mintha még sosem látott volna.
Aztán már kora este elintéztem magam, és támadt egy olyan ötletem, ami bár nem volt egy jó ötlet, de végeredményben valamit helyretett bennem.
Mire BP megérkezett már megsütöttem és megettem a szuflét, és nagyjából ki is józanodtam, hogy aztán nekiállhassak vele borozni... és ez is nagyon fura volt... két üveg bort ittam meg (kvázi asztal alá ittam BP-ét, aki másfélnél leragadt) és színjózan maradtam... én, aki általában két pohár bortól fejreáll. (Nem mondom, azért reggel éreztem a gyomromban.)
Egyébként meg azzal szórakoztattuk magunkat, hogy kiválogattuk a legviccesebb szövegű kispál/lovasi és amorf ördögök számokat, hogy aztán betegre röhögjük magunkat... a saját nyomorúságunkon. Megtört szívek találkozója... wow, szuper volt... amikor már a szívrablás című számon is röhögtünk... de legjobban mégis a jutkán
"Régi harcostársak, testi jó barátok.
és a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
és szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.
Pár öböl lángol,
leverem a hamut, aki velem smárol,
az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
megszólal hej, hej, hej,
meg kéne üzenni annak, akit illet,
ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget."
Amit viszont nem értek... még egy szomszéd sem szólt eddig, hogy ne üvölttessem a zenét éjszaka... remélem a jó hangszigetelésnek köszönhetem.
