Bohém napok

Késő novembert játszik ma a város... bennem meg tavaszt játszanak a kergetőző hormonok.

Merőben szokatlan, és szinte elfelejtett érzés az a mardosó éhség, amit tegnap óta érzek. Ma olyat tettem, amit évek óta nem... reggeliztem... aztán persze ebédeltem, vacsoráztam és sütiztem is. Azt hiszem muszáj leszek pár plussz kilométert tekerni ezentúl minden nap.

Imádom ám mikor dudálva mutogat az autós, hogy vajh miért nem a bicikliutat használom. Annyira szívesen elmagyaráznám ilyenkor, hogy "azért nem, bazzeg, mert tavaly kétszer ütöttek el a Tatai úton... mert úgy rongyoltok ki a kocsikihajtókon hússzal a bringasávra, mintha…

És, hogy miért pont ez? Mert jókedvem van, és mert végre mosolygó nosztalgiával tudok visszagondolni arra a nagyon őrült nyári csajra... azon a szerpentinen. Igen, akkor voltam a legboldogabb... egy ford volánjánál, egy szerpentinen, egy késő nyári, esős délelőttön... minden ami…

Több hét agónia után a reboot kicsit nehézkes. Elpuhultam. Mivel elég keveset ültem bringán ezalatt, a tegnapi 25 km eléggé megviselt. Minden izmomat külön érzem a combomban és a fenekemben, a térdem is kikészült... a bringa meg nem suhan úgy, ahogy szeretném... csiga vagyok és…

Most akkor ez tényleg így működik? Mármint amikor beüt végre az antidepresszáns. Lefekszik még depressziósan, mint akinek semennyi alvás nem elég, akinek semmihez nincs igazán kedve, ereje (jah, hát két hete pont egy szalmaszálat sem tettem itthon keresztbe... szalad a lakás,…

Okosan elölhagytam este a bringámat... reggel úgyis azzal megyek, csak arra nem gondoltam, hogy -mint váratlan tereptárgyba- az első dolgom lesz beverni a lábam a pedálba. Alaposan. Au. Pedig pontosan tudom, hogy milyen rosszul koordinálok reggel... csak kóválygok a kávém előtt.…

Mindig utáltam a telet, pedig megvan a maga varázsa. Tegnap kora este a Széchényiben úszni például egészen nagyon varázslatos volt. Még a hidegvizes medence is kellemesen langyos... gomolyog a gőz... meg úgy az egész... fényes holdsarló alatt élvezni a mozdulatok megnyugtató…