Az elmúlt évek minden berúgását ezennel le kell fokozzam egyszerű szalonspiccé. Jajj. Próbálok utánagondolni, hol rontottam el. Nem mintha elférne bármiféle gondolat, a hasogatás mellett a fejemben. Mindig panaszkodtam, hogy sosem tudom elveszteni teljesen a fonalat... sajnos mindig mindenre emlékszem, legyen az bármennyire kínos, és valamiért balgán hittem, hogy jobb lenne nem emlékezni, mint csak úgy csinálni, mint aki nem emlékszik... tévedtem. Pontosan tudni, hogy milyen kínos voltam, sokkal jobb, mint csak sejteni, hogy minden valószínűség szerint még annál is kínosabb... nah mindegy, borítsa a feledés homálya.

Az este vége egyáltalán nincs meg. Csak nézem a képeket és csodálkozom (pölö, hogy mit csinál épp Jack azzal a piros szalaggal, vajon). 

Sajnos az a rész már nagyon is megvan, hogy épp a lelkemet is kihányom, és minden, amit kárenyhítés céllal juttatok tápcsatornámba azonnal visszafordul, hogy a mosogatóban wcben kössön ki. Sosem voltam még olyan szarul... jó, hogy elmúlt.
Nem iszom többet. (nah peeersze)