Jah, igen. Megint berúgtam, megint kínos voltam... de legalább most nem egyedül, mert Cat is besegített rendesen. Hogyismondjam, hm, hát adtuk az ívet.
Aztán persze már nem volt elég kakaó bennem, hogy hazáig tekerjek... illetvehát pont, hogy túl sokminden volt bennem ahhoz, hogy hazatekerjek. Az alkohol idővel, a feszültség könnyekkel távozott. Mert szerencsére mindig akad legalább egy atyáskodó hajlamú úriember, aki hajlandó ilyenkor elszállásolni, zavart arccal kezembe nyomni egy csomag papírzsepit, és ágybadugni, azzal a mindenkor bevállós mondattal, hogy majd elmúlik ez is. És tényleg.
