Hm, a combfix és a szoknya közé befújó menetszél egész tavaszias volt tegnap... akkor még nem ilyen viharos, hideg. A glancot (váltócipőstül, retikülöstül jah) a színház okán éreztem szükségesnek, a biciklizést meg mert utálok már másképp haladni.
Először Lacához szállítottam le a túléléséhez szükséges fájdalomcsillapítót, majd a Castroban vedlettem át hülyepicsává, ahol phnb már kikérte az én túlélésemhez szükséges capuccinót...
Aztán Örkény színház, ahol nem a színházteremben, hanem az előtérben volt a performansz... ott van a színházi büfé is. Naésugye mivel színházi előadás közben még sosem söröztem, éshátugye az nem lehet, hogy egy ilyen alkalmat kihagyjak, hát nosza.
Mind az előadást, mind az utána következő berúgást a Castroban sikeresnek minősítettem.
Szükségesnek találom még megjegyezni, hogy az a nagyon részeg kis vörös, aki komoly mennyiségű rosé elfogyasztása után elkezdte csapni a szelet egy lánynak... mi több egy komoly férjes asszonynak... nna az nem én voltam, és bárminemű hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. Jajj.