És, hogy miért pont ez? Mert jókedvem van, és mert végre mosolygó nosztalgiával tudok visszagondolni arra a nagyon őrült nyári csajra... azon a szerpentinen. Igen, akkor voltam a legboldogabb... egy ford volánjánál, egy szerpentinen, egy késő nyári, esős délelőttön... minden ami ezután történt, már csak leszállóág volt. Azóta is arra vágyom... arra a megkönnyebbülésre, arra az ellazultságra, azokra az örömkönnyekre... az érzésre, hogy most már minden rendben lesz. Most nem érzem... csak tudom... a végén minden mindig rendben lesz.