Mostanában kezdem azt érezni, hogy tényleg szingli lettem... egy rigolyás szingli. Megint jó szarul aludtam, csak mikor egyedül maradtam, tudtam egy igazán jót... de még mindig úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger (na ja, rohadtul meglepő, ha az elmúlt két napomat nézem... és nehogymár sajnáljam magam). El sem hiszem már, hogy voltak idők, mikor az egyedül elalvás okozta a legnagyobb problémát... pedig alig több mint egy éve volt... most meg... egyedül jobban alszom. Fura, ahogy végül mindent meg tud szokni az ember... én pedig könnyen válok a szokásaim rabjává. Lassan elfogadom a tényt, hogy vénlány lettem.

Viszont most arra ébredtem, hogy Peach panaszosan reklamálja, hogy Wisp nem hagyja magát fürdetni, a két macska egymás mellett fekve dorombolt... és most, hogy Peach végre kezdi elfogadni az új jövevényt, pont ő nem tudja levetkőzni a bizalmatlanságát... nem csoda mondjuk, miután két hétig csak fújtak rá.