Kényszerszabim alatt, már rég bringáztam ennyit mint ma... az átlagnak számító 30 km biztos megvolt... viszont nagyon csípős volt ma.
Voltam macskát oltatni, kicsit dolgozni, matuzéknál, bringát szervízeltetni... jófejek voltak megint, alámdobtak arra a pár órára egy cserebringát... ráadásul pont Attila nagyon spéci mountiját próbálhattam ki... nagyon állat... legközelebb asszem mountit építtetetek.
Aztán fodrász, aztán a munkahelyem... hivatalos ügyek, aztán felszedem a bringám, immár a hátsó nyolcas nélkül... aztán pszichodoki, aztán apámék.
Na ez volt az a pillanat, mikor úgy éreztem, hogy halálosan elfáradtam... és éltem a kínai bölcsességgel, miszerint ha van egy perced megállni, akkor, van egy perced leülni is, és ha már van egy perced leülni, akkor akár van egy perced lefeküdni is... elaludtam mint a huzat. Egyébként nem tudom hogy csinálom, de mindig üres táskával indulok itthonról, aztán mindig plussz hét kilóval jövök haza.
Egyébként meg, egy nem várt vacsorameghívással, és a szintén nem várt pár pohár remek borral zártam az estét... az előbbi az éhhaláltól mentett meg, az utóbbi meg vidámmá tett, és nagyban hozzájárult, hogy képes voltam áttekerni a ferdinándon... még nem vagyok csúcsformában.