Tegnap volt József Attila halálának 70. évfordulója...
Mindig őt tartottam a legnagyobb kedvencemnek... életem egy bizonyos időszakától mindig velem volt, hatott rám, alakított, beépült... és most meg még megemlékezni is elfelejtettem róla tegnap... hacsakúgynem, hogy Reával idéztük egy versét... nem ezt, de ezt nagyon szeretem.
Bánat
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra
