Van nekem egy macskám, aki utálja, ha felemelik... és aki ma nem csak felemelni hagyta magát, hanem ernyedten, dorombolva tűrte, hogy hurcibáljam magammal a lakásban és gyömöszöljem fél órán át.
Úgy látszik ma mindketten ugyanarra vágytunk... egy kis melegségre, egy kis vigaszra... aztán az étkezőben magamrahagyott.
Juteszembe... már nem dohányzom a szobában, a festés óta... az eredmény, pont feleannyi cigi mint eddig... sose becsüld alá a lustaság erejét.
