Már két napja egy másik dimenzió foglya vagyok...
Állandósult felszín alatti remegés, tachycardia, amit ezúttal nem a szívem helyén érzek többnyire, hanem minden más szervben, ami a torok gyomorszáj tengelyen található...
Hogy szorongok-e? nagyon
Hogy pánikolok-e? őrült módon
Hogy rettegek-e? magam sem hiszem, mennyire
Mitől is? Na igen, Bandi megmondta már, hogy mit lát, az aki átlát rajtam... és igaza volt, csak akkor még én nem tudtam...
"mit? látja a keserűségedet, a pajzsaidat, azt, hogy ez a nagy ész próbálja kompenzálni a magányosságot,
a vadságot, ami csak a reménytelenséget álcázza, a félelmet, hogy már nem lesz jó, a még nagyobb félelmet, hogy mi van, ha mégis?"
Mert mi van ha mégis???
Bele sem merek kezdeni. Fáj még a lehetősége is a kudarcnak... pedig ez a legorbitálisabb hülyeség, amit el lehet képzelni... hogy vallhat valami kudarcot, aminek a lehetőséget sem adom, meg, hogy kudarccal végződjön.
Para-doxon
