A munka utáni cigimet szívva a Lehel téren, figyeltem a fura fényeket és azt gondoltam, lesz nemulass... és lett
A világvége hangulatú vihar kitörését egy outin átélni... maga az élet.
Sűrű ragadós hullámokban érkezik az adrenalin... a Hősök terén már semmit nem látni a porvihartól... nem lehet nem a véletlenre bízni az életedet, és akkor már úgyis mindegy... úgyhogy tekersz mint egy megszállott... életem leggyorsabb sprintjét nyomtam le, tükörsima vékony gumikon, meg-meg csúszva... de mindig visszanyerve az uralmat... épphogy
és amilyen hülye vagyok, még vigyorogtam is hozzá :)
