Annyideannyiminden lenne most itt...
nem tudok írni. Túl sok ez a minden most így egyszerre.
Hihetelen durva most megélni a saját életem.
Már több mint egy hete csak pislogok.
Pislogok és közben hol nevetek, hol meg sírok.
Sírok, ha fáj... idülten vigyorgok, ha jó.
Mert ha jó, akkor nagyon jó... meg persze, ha fáj akkor eléggé nagyon. Az fáj, hogy nem nekem fáj. Bárha nekem fájna. Jobb volna. Vagy nem. Nem tudom. Fájt már eleget. Utálom magam, mert nekem jó. Persze hülyeség az egész... és elmúlik majd ez is.
Jó is, rossz is.
annyiannyi
2008.04.21. 13:00 dá
3 komment
Címkék: zene ego agyament
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://danaidak.blog.hu/api/trackback/id/tr35435281
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
phnb 2008.04.21. 13:43:04
Rájöttem: te emós vagy :D
Gz · http://limpinproli.freeblog.hu 2008.04.22. 13:59:45
Nyihi!
Kámpányolós emós. :-D
Kámpányolós emós. :-D
dá 2008.04.22. 14:20:40
Hogy ti milyenek vagytok mááár :D
(Szombaton annyit húztatok ezzel, hogy, ha mégegyszer meghallom, hogy campagnolo, kihajítom a bringámat az erkélyen... vagy inkább mégse... inkább azt, aki mondja :) )
(Szombaton annyit húztatok ezzel, hogy, ha mégegyszer meghallom, hogy campagnolo, kihajítom a bringámat az erkélyen... vagy inkább mégse... inkább azt, aki mondja :) )
