Másrészt viszont megindító, ahogy próbál törődni velem, ahogy próbál megmenteni, és tudom, hogy ha nem lennék ilyen ostobán önfejű és konok természet, akkor jobban tudnám értékelni. De mivel az vagyok, csak azt a szándékot érzem ki belőle, hogy magához láncoljon. Nem akarom, hogy megmentsenek, én akarom csinálni, én akarom megmenteni magam. Más úgysem tudna.

Másrészt viszont én is elég kretén tudok lenni. Bennem is van annyi önzés, mint benne.

Másrészt viszont szeretném nem elvágni a szálakat, egyet sem, senkivel sem, hogy mikor majd rendbehoztam a személyes kis káoszom, akkor kibogozhassam ezeket is... és bizonyára addig még kötök pár csomót is, ahogy magamat ismerem.

Másrészt viszont segítségre mindenkinek szüksége van... néha elég csak egy széles váll, egy kedves mosoly, egy hízelgő bók, egy nemvárt figyelmesség, egy nagyonvárt levél, egy megnyugtató szó, egy szívből jövő ölelés...