Bohém napok

Mit csinálok? Osztom az észt. Nem mintha nekem olyan rengeteg lenne... de jól csinálom.
Mit nem csinálok? Nem ítélkezem... vagy inkább igyekszem nem tenni, legalábbis azokról nem, akik érdekelnek, akár kicsit is (és itt az emberiség nagy része, ugye, kivételnek számít... állatkert inkább).
Nem vagyok valami nagy hívő ám, de egy egoista, és ezért szem előtt tartom a "ne ítélj, mert megítéltetsz" egyszerű igazságát. Tegnap Tandemben valaki nem hízelgő hangnemben nyilatkozott valakiről, akit valójában nem is ismer, és akit én szeretek... fájt. Tudom én, hogy hibázott, tudom én, hogy nem tökéletes, talán még hazudott is... és akkor mi van? én az vagyok? én sosem teszem? Ti tökéletesek vagytok?

Tegnap phnb-től megkaptam, hogy a blogom azért nem annyira érdekes, mert kb. 1%-át hozza csak annak, aki vagyok. Igaz. A beszéd jobban megy mint az írás... mert ineraktív, és az én kedvenc hobbim, az emberek megfigyelése. Mint valami érdekes egzotikus állatkákat figyelem őket, és nem alkotok konkrét kőbe vésett véleményt, mert akkor sokkal nehezebb megfejteni őket. A célom pedig ez. Látom az indítékaikat, a rugókat amik mozgatják őket, a reményeiket, vágyaikat és legfőképpen a félelmeiket. Van hozzá szemem, és provokálok, hogy többet áruljanak el, mint, amit szeretnének. És ők megteszik.

Magamat is górcső alá teszem. A saját reakcióimat is figyelem, de nem értem... pölö, hogy most ez, ami mardos (és amúgy hülye kis szarság) miért fáj ennyire... mi ez az izé, amit érzek. Hát ja.

Csak magamat nem tudom megfejteni.