Kicsit fájón mart belém az érzés, hogy vágyom erre... nem basszájba hangulatban ébredni, nem egyedül... gyereket öltöztetni, biciklire ültetni. Majd egyszer... talán.
Nagyon szokványos lány vagyok, nagyon szokványos (kapuzárás előtti) vágyakkal... a világ legkispolgáribb hivatásával... és igen, legkispolgáribb vágyakkal... és mindehez, merő önvédelemből, egy nagypofájú ribanc álarcát viselem... ez így nem lesz egyszerű, tudom én.
kisszerű
2008.01.25. 10:11 dá
Szólj hozzá!
Címkék: ego
A bejegyzés trackback címe:
https://danaidak.blog.hu/api/trackback/id/tr54310960
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
