Bohém napok

Két ennyire egymásnakvaló bolondot rég láttam.Bandi és Anni voltak ma este nálam, és esküszöm durvábban nyomják azt a násztáncszerű izét, mint az ezügyben legképzetebb madárfajok. Ismerek ám elég sok ipari elmebeteget, de most én is csak pislogni tudtam... ja meg irigykedni egy…

Jó hogy vettem egy kis kézigyalut az obiban, tényleg... mondjuk ha kést is veszek hozzá még használni is tudnám. No, mindegy úgyis elfelejtettem vízszintezőt venni... meg fatapaszt.Viszont az olajzöld lazúr telitalálatnak bizonyult... gyönyörű.

A végén sosem az jön ki belőlem, amire számítok... én csak egy pontot szerettem volna tenni a végére, de...Találkoztunk ma... furcsa volt... semmi kínos feszengés... mintha csak tegnap lépett volna ki az ajtón utoljára... fesztelen beszélgetés, teázás... és újra őszinteség...…

Nagyon nehezen indult ez a nap...Aztán ezer dolgom lett. Cat a végkimerülés határán volt az egész nap üvöltő gyerekkel, aki ma kapott oltást... ezért inkább áthívott, hogy mentsem meg, és hallgassam egy kicsit én, amíg ő pár ügyfelet fogad. Dávidka hálából…

szemét vagyoktompa vagyokanyuci öklömnyi gyomra vagyokanyuci ökölbeszorult méhe vagyokállat vagyokamorf óriásmolekula vagyok"lúdbőrös vagyokkegyetlen vagyokmeghatott vagyokvárakozó vagyokés fekszem ittnézz ide"

Arra a következtetésre jutottam, hogy bár gyógyszerre inni rém költségtakarékos... azért nem fogom túl gyakran kipróbálni a jövőben. Vérbeli geekként (az alibi cappuccino ellenére is) szégyenteljesnek éreztem reggel visszaoldalogni a biciklimért a Tandembe ... gyalog. Jujj. Nem…

Ezeknek az írásjeleknek az elhelyezése nem megy valami egyszerűen.... mindig csak tolódnak a beláthatatlan jövőbe... mondjuk jövő éppenséggel nincs is másmilyen... engem ez bosszant... mármint nem a beláthatatlanság, mert ettől izgi az élet nevű izé.... hanem…

Ma egyébként is öröm az élet... a bringáim végre megkapták lakásomban a méltó helyüket.Nevetséges, hogy ez milyen boldoggá tud tenni... tudom geek vagyok.A bringalift (köszönet érte Al Bundynak) Kabócának jutott...  mint ahogy a főhely a szobában is. Csininek és Laza,…

Szeretem ... a napsütéses, fagyos reggeleket... főleg biciklin...... az ágymeleg hajnalokat, mikor kávé előtt sem tör rám a vágy, hogy egyedül nézhessek ki a fejemből... kicsit szendereg bennem a szociofóbia... a nyugodt, derűs kevésszereplős estéket,…

Ez ma egy jó nap. C terv beindítva... végre eljutottam egy pszichiáterhez, aki diagnosztizálta a bajomat, amit eddig is tudtam magamról, csak ilyesmivel az ember nem szivesen néz szembe... bár miért is ne... egész sok jófej bipolárist ismerek. Úgyhogy most dilibogyók, aztán meg…

Végre megérkezett a kalucsnim... és ennek most annyira tudok örülni... végre teljesen esőálló leszek. Kb. ez a legjobb dolog, ami az elmúlt napokban történt... meg az, hogy kisütött ma a nap... örülni kell a kis dolgoknak is... na ja