Azt hiszem végeredményben mindhárman nagyszerűen ki fogunk jönni egymással.
Kicsi egyre kevésbé félénk... magától jön és dörgölődzik... meg az sem rossz jel, hogy hanyatt fekszik rajtam és a hasát simogattatja. Egyre kevesebszer bújik el, és Peach-et sem kerüli már nagy ívben. A kaját megosztva eszik el egymás elől... Peach eleszi előle a száraztápot... cserébe a kicsi az összes szaftos kaját... és bár még nem felhőtlen a viszonyuk, azért már javul... épp kergetőznek. Kellett a lusta, állandóan alvó macskám mellé egy ilyen égetnivaló rosszcsont... mert az... most, hogy bátorodik, ez egyre nyilvánvalóbb. Nem bánom ám... vágytam egy temperamentumos vadállatra... szeretem néha a kiszámíthatatlanságot. Peach szemében most már azt hiszem inkább én vagyok a fekete posztó... bár a cicust már nem bántja... nekem folyamatosan panaszkodik... ezt a panaszkodós nyávogását nem is igazán hallottam eddig.
Nos, a név meg eldőlt... köszönöm a javaslatokat, némelyik egész csábító volt, de azt hiszem mégis inkább lidérc lesz... illetve nem egészen, mert szeretem az egyszótagú hívóneveket...
A will o' the wisp ugye lidércfényt jelent... ezenkívül annak a szónak, hogy wisp van egy csomó olyan jelentése, ami illik hozzá (pl. füstgomolyag, csutak)... tehát Wisp.
