Utálom mikor ezt csinálom... közben meg tudom, hogy most viszonylag kevéssé tehetek róla... ilyen ez a szerotonin anyagcserezavar... Csomó dolgom lenne... takarítani kéne, főzni kéne, szekrényt tapétázni, csiszolni, lazúrozni, csillárbúrát festeni... mindenfélét felszerelni... tehát önmegvalósítani...
csak épp én nem vagyok sehol, akit meg kéne valósítani...
csak ülök itt, és Quimbyre depressziózom... csinálom a nagy semmit.
Ha meg mégis neki állnék, akkor tudom, hogy jobban érezném magam tőle.
Még szerencse, hogy reggel muszáj volt dolgoznom egy kicsit... meg holnap is muszáj lesz... különben végképp szétcsúsznék.
Még szerencse, hogy ma jön haza sassgabi angliából öt hét után, és muszáj köszöntenünk a Tandemben, különben még csak ki sem mozdulnék...
Nem jó ez így.
