Mindig mikor azt gondolnám, hogy legalább nagy vonalakban tisztában vagyok a saját mozgatórugóimmal... hmm a kauzalitások ugye...
... igazából most egy nagyon döbbent és zavarodott kislány vagyok ám...
Olyan csöppet sem fennkölt dolgokat tudtam meg magamról, csak az utóbbi egy hétben, hogy csak na...
nem is igaz, hogy nem tudtam, csak eltemettem, valami hülyén bigott szégyenérzet fátyolába burkoltam, és letagadtam... és közben adtam a lazát, pedig büdös francokat voltam én laza... csak emlékeztem, hogy valaha rég voltak már színesebb, szagosabb ösztöneim, mint az a halk suttogás... volt, hogy kiabált, üvöltött, toporzékolt... mint most... és ez hihetetlen jó.
Egyszerűen elrugaszkodtam, és csak a levegőben jöttem rá, hogy a g értéke olyan alacsony, hogy jó sokáig fog tartani, mire újra földet érek... puhán a talpamra érkezem majd... ahogy azt kell
