Bohém napok

Az van, hogy leugrottam a kötélről, és amilyen hülye vagyok teljesen önszántamból.Szabadesés.Jó lenne mondjuk tudni, hogy a hátamon a csomag egy ejtőernyő, vagy csak az uzsonnásdobozom... de végülis minek? Ha nem ernyő, akkor úgysem uzsonnázom.

Ma hajnalban valaki megszületett, valaki pedig, aki jelentett számomra valamit, majdnem pont akkor meghalt. Fiatal volt. Én is az vagyok... de mint a mellékelt ábra mutatja, bármely korban lehetsz halálkorú. Szomorú vagyok ettöl a gondolattól...bár jó nap ez a halálra, legalábbis nem…

Egész éjjel esett... és én szeretem a hideg cseppeket a bőrömön... mikor megtalálják a rést a sál és a nyakam között, mikor megültek a hajam szállain, vagy legördülnek a kezem hátán... a keze hátára. Vannak különös pillanatok, mikor annyira tudatában vagyok, annak, hogy van…

"Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű..." Ez a legnehezebb... együttélni magammal a saját fejemben. Legszívesebben új albérlőt…

Reggel már közel sem tűnik olyan jó ötletnek a tegnap esti borozás... meg az éjszakázás. Fejfájástól és halmozott alváshiánytól szenvedek. Nadehát, ki mint vet...Jó reggelt.

őrületőrületőrület most már totál tök biztos, hogy nem vagyok normális. ezzel az erővel a holdra is kilőhetném magam... az sem lenne kevésbé veszélyes terep... és kevésbé súlytalan érzés sem.

Már megint ülök a hullámvasúton... elragad szép lassan, nincs kiszállás."A hinta száll, közel most az égRajta ül egy srác és énSzárnyalunk, szerelmeskedünkFáj de mégis jó nekünkA gép zuhan, a füst vakít..."Ide most Péterfy Bori & a Love Band Katapult című…